Már megint én pofázok bocsánat. Ezek az írások mintha legbensőbb belsőmből szólnának.
Ez a koronás véres világszínjáték az összes aljas szándékkal elkövetett tömeggyilkosságával és a valóságot azértis feltáró, a valóság oltárán áldozatul eső meggyilkolt orvosok, tudósok, laborosok, kutatók tragédiája mellett is jó volt arra, hogy hatalmas változást hozott rengeteg ember tudatszintbeli emelkedésében, ébresztőt és riadót fújt az évszázadok óta fokozatosan elandalított agyakban, kinyitotta a szemünket és felébresztette régóta lappangó érdeklődésünket az igazság megismerésére, elindított egy tudati lavinát mely megállíthatatlanul fürkészi a történések hátterét és eddig csak sejtett vagy érzett pokoli összefüggésekre derített fényt. Ideje volt kidugni a fejünket a homokból. Olyasmiket fűzök itt hozzá a cikkben leírt gondolatokhoz, melyeket már családi és baráti körben (már aki még él) nem tudok megbeszélni. Az oltás egyik hatása a sok nem kívánt közül az agyköd megtette hatását azoknál, akiket még nem ölt meg. Történt egy nagy elválasztás akaratunktól függetlenül de mindenki saját döntése, választása alapján és innentől sajnos visszavonhatatlanul eldőlt, ki hova melyik oldalra sorolta be magát és ezen nem tudunk változtatni. Nem lehet két utat egyszerre követni. Mindig híve voltam a megértésének, de most képtelen vagyok tolerálni azokat akik jönnek még a hivatalos és média narrativával. Olyan súlyos és akkora feladat a helyzetünk meg- és kiismerése, oly mértékben függ az életben maradásunk a valóság kollektív felismerésétől és az ezen az alapon nyugvó összetartástól és cselekedetektől, hogy nem lehet közös légtérben gondolkodni azokkal, akik félelemből, szervilitásból, közönyből vagy tudatlanságból a vesztébe sodorják a világot és magukkal rántják a szakadékba a gondolkodókat. Soha nem hittem volna hogy már abszolút nem érdekel a tévé, sajnos családi közegben nem engedhetem meg magamnak hogy kikapcsoljam, de néhány filmet leszámítva úgy engedem el a fülem mellett bármit amit dumálnak mintha egy üres hangzavart hallanék. Azt se hiszem el már amit kérdeznek.
A világcirkusz szervezői sokszor ismételgették, hogy innentől megváltozik az élet. Nem értettem eleinte ezt honnan veszik, honnan tudják ilyen biztosan. Aztán hamar kiderült, hogy mert ők intézték hogy megváltozzon örökre. Azt valószínűleg nem kalkulálták bele, hogy mi is egyre többen örökre szakítottunk a hazugságok kritikátlan benyelésével és a politikus bábjaik hatalmon tartásával. A terrorista who pedig ha ez a hazaáruló álkormány a nyakunkra hozza, vasvillával fogunk védekezni a hazug kényszerintézkedéseik ellen.
Már megint én pofázok bocsánat. Ezek az írások mintha legbensőbb belsőmből szólnának.
Ez a koronás véres világszínjáték az összes aljas szándékkal elkövetett tömeggyilkosságával és a valóságot azértis feltáró, a valóság oltárán áldozatul eső meggyilkolt orvosok, tudósok, laborosok, kutatók tragédiája mellett is jó volt arra, hogy hatalmas változást hozott rengeteg ember tudatszintbeli emelkedésében, ébresztőt és riadót fújt az évszázadok óta fokozatosan elandalított agyakban, kinyitotta a szemünket és felébresztette régóta lappangó érdeklődésünket az igazság megismerésére, elindított egy tudati lavinát mely megállíthatatlanul fürkészi a történések hátterét és eddig csak sejtett vagy érzett pokoli összefüggésekre derített fényt. Ideje volt kidugni a fejünket a homokból. Olyasmiket fűzök itt hozzá a cikkben leírt gondolatokhoz, melyeket már családi és baráti körben (már aki még él) nem tudok megbeszélni. Az oltás egyik hatása a sok nem kívánt közül az agyköd megtette hatását azoknál, akiket még nem ölt meg. Történt egy nagy elválasztás akaratunktól függetlenül de mindenki saját döntése, választása alapján és innentől sajnos visszavonhatatlanul eldőlt, ki hova melyik oldalra sorolta be magát és ezen nem tudunk változtatni. Nem lehet két utat egyszerre követni. Mindig híve voltam a megértésének, de most képtelen vagyok tolerálni azokat akik jönnek még a hivatalos és média narrativával. Olyan súlyos és akkora feladat a helyzetünk meg- és kiismerése, oly mértékben függ az életben maradásunk a valóság kollektív felismerésétől és az ezen az alapon nyugvó összetartástól és cselekedetektől, hogy nem lehet közös légtérben gondolkodni azokkal, akik félelemből, szervilitásból, közönyből vagy tudatlanságból a vesztébe sodorják a világot és magukkal rántják a szakadékba a gondolkodókat. Soha nem hittem volna hogy már abszolút nem érdekel a tévé, sajnos családi közegben nem engedhetem meg magamnak hogy kikapcsoljam, de néhány filmet leszámítva úgy engedem el a fülem mellett bármit amit dumálnak mintha egy üres hangzavart hallanék. Azt se hiszem el már amit kérdeznek.
A világcirkusz szervezői sokszor ismételgették, hogy innentől megváltozik az élet. Nem értettem eleinte ezt honnan veszik, honnan tudják ilyen biztosan. Aztán hamar kiderült, hogy mert ők intézték hogy megváltozzon örökre. Azt valószínűleg nem kalkulálták bele, hogy mi is egyre többen örökre szakítottunk a hazugságok kritikátlan benyelésével és a politikus bábjaik hatalmon tartásával. A terrorista who pedig ha ez a hazaáruló álkormány a nyakunkra hozza, vasvillával fogunk védekezni a hazug kényszerintézkedéseik ellen.